Ajánlom
A pszichoszomatikus betegségek jellemzői,
és gyógyításuk alternatívái


"A legjobb orvosság az ember számára az ember maga. A legnagyszerűbb gyógymód a szeretet." - ez a mondás, amit a pszichoszomatikus betegségek kezelésének mottójául is választhatnék, a középkori gyógyászat egyik legkiemelkedőbb alakjától, Paracelsustól származik. ő, a híres reneszánsz orvos nyilvánvaló tényként kezelte azt, hogy az Ember, mint létező egy egységes egész. Teste és lelke harmonikus együttműködése az egészség (milyen szép, kifejező szó!) alapja, és e harmónia megborulása, bármely oldalról (a psziché - a lélek, vagy a szóma - a testi megélés oldaláról) is történjék, az egész rendszer egyensúlyát veszélyezteti. A mai modern, specializált szakorvoslás néha szinte elfeledni látszik ezt az alapvető tényt, amikor csak az egyes, már súlyosan károsodott szerveket igyekszik lokálisan, a betegség tüneteire fókuszált kezelésekkel gyógyítani. A pszichoszomatikus betegségek esetében pedig a gyógyulás sikerességéhez, illetve még lényegesebben a megbetegedés megelőzése szempontjából (pl. az olyan súlyos megbetegedések esetében, mint az agyvérzés, vagy a szívroham) életmentő jelentőségű lehet a testi oldal mellett a pszichés okok felkutatása és kezelése is. Szerencsére az utóbbi évtizedekben már terjed ez a szemlélet. Nem csak az alternatív, hanem a hagyományos gyógyítás területén is, így pl. a neurológiai, immunológiai és egyes belgyógyászati osztályokon is megtalálhatóak már ezzel foglalkozó pszichológusok, és orvosok is.

Pszichoszomatikus megbetegedések definíció szerint azok, amelyek kialakulásában, kiújulásában, fennmaradásában vagy súlyosbodásában a pszichés, érzelmi tényezők is szerepet játszanak. További hatótényezői e betegségeknek a már meglévő szervi gyengeség, betegséghajlam, egy kiváltó érzelmi trauma, illetve a stressz. A leggyakoribb ilyen jellegű betegségek: - allergiák, - asztma, - szív és érrendszeri megbetegedések (pl. magas vérnyomás, szívroham), - táplálkozási és testsúly-zavarok (kóros kövérség, anorexia, bulimia), - bőrbetegségek (ekcéma, psoriasis), - fejfájás, - alvászavarok, - nőgyógyászati betegségek (pl. funkcionális meddőség, a menses kimaradása), - funkcionális szexuális zavarok (libidó csökkenés, frigiditás, korai vagy kései magömlés, PMS, impotencia), - egyes reumatikus bántalmak. Az ilyen megbetegedések általában egy különösen megterhelő élethelyzet vagy tartós stressz hatására jelentkeznek. E betegségeket komplex módon, a testi és a lelki oldalt egyaránt kezelve lehet csak sikeresen orvosolni; ez a kezelőorvos és pszichológus együttműködését igényli. Egy pszichológus az esetleges trauma feltárásán túl a betegséggel való megküzdésben az empatikus ráhangolódásban, és a beteg figyelmének önmaga felé való terelésében segíthet a legtöbbet. A relaxáció, a stresszel való helyes megküzdés elsajátítása, az önelfogadás és az önismeret erősítése mind a pszichoterápia segítségével elsajátítható védőtényezők e betegségekkel szemben.

vissza